NÉHÁNY KÉP,A SZÁLLODÁNKRÓL.

A SLIEMA THE STRAND HOTEL, AHOL LAKTUNK.

A szálloda étterme.

A főldszinten található üzlet: különleges máltai sütemények, ajándék-tárgyak, üdítők és egyéb italok.

A tetőterasz, jakudzival. Itt reggeliztünk minden nap.

Kitünő volt a kinálat, 10-15 féléből lehetett választani és 1.osztályu volt a KÁVÉ!

A tetőteraszról, kilátás a csodálatos Valettára.

A NAGY KŐRUT VALETTÁBAN:

A kikötői fagylaltozás után, komótosan elindultunk az első,általunk legfontosabbnak tartott célpontunk, SZT.PÁL Székesegyház felé,

melynek óriási kupoláját,már előző este megcsodáltuk szállodánk tető teraszáról. A hatalmas épülethez érve bizony kertitörpének éreztük magunkat, a templom méreteihez képest. A hatalmas ajtón belépve a szokásos templomi csend fogadott bennünket és egy idős apáca. Ő előszőr angolul érdeklődött tőlünk, de sajnos nem tudtunk angolul, elővéve eléggé hiányos német tudásunkat, elmonduk,hogy Magyarországból jöttünk. Az idős apáca szó nélkül mindkettőnket átölelt, és magyarul kezdett beszélni velünk. Elmesélte,hogy 1948 óta él Máltán, de bizony kevés magyarral találkozott... Hosszasan beszélgettünk, erről-arról, rengeteg kérdése volt, hogy élünk,mint vagyunk? Beszélgetés közben körbe jártuk a templomot,Ő meg csak magyarázta mindazt amire kiváncsiak voltunk. A templom bejárása után bucsut vettünk egymástól,majd tovább indultunk Valettát felfedezni. Keskeny kis szük utcákon kiértünk a fő utcára,a Republika str-re! Valetta fő utcáján, éjjel-nappal zajlik az élet, boltok, büfék követik egymást! Viccesen el is neveztük az Ezerbolt utcájának.

A rengeteg sétáló turista között megtalálható volt szinte az egész világ összes nációja! Miután kellőképpen kibámészkodtuk magunkat, letértünk egykeskeny mellékutcába, amely szerencsénkre pont oda vezetett, ahová menni szándékoztunk, Valetta dél-keleti várfalaira,  amelyek Sliemából nem láthatók, de kellemes, sétaut, csodálatos kilátással a Grant-Harbour öbölre és a tulparti Vittoriosa városkára. Az öbölben apró csonakok, kisebb hajók kerülgették egymást, közöttük több tucat vitorlás is. A parton egymás mellett sorakoztak, a jellegzetes máltai épületek, fából készült loggiákkal. A délelőtti tüző napsütés elől bizony nehezen tudtunk elbujni, mert árnyat adó fák nem nagyon voltak, de néhány perces séta után megérkeztünk a Baracca parkba,

ahol kellemesebb volt az idő,  itt már voltak árnyatadó fák, és bokrok.

/Baracca volt Málta első miniszter elnöke, amikor Málta függettlen köztársaság lett 1964-ben/ A róla elnevezett parkban található a mauzóleuma is, melynek oszlopos csarnoka a tenger felől is jól látható.

Bár mennyire is jóléreztük magunkat a parkban,az idő végzetesen mult és mi még csak a tervezett utunknak a felénél sem tartottunk, ezért bucsut vettünk a park látnivalóitól.

Tovább indultunk a várfalak tövében. Ekkor még nem tudtuk, milyen megpróbáltatások várnak ránk. Valettának ez a része eléggé elhagyatott volt. Több km-t gyalogoltunk étlen-szomjan a tüző napon és sehol egy büfé, vagy étterem, ahol a kinzó hőség ellen, valami védőitalt fogyaszthattunk volna! /kb + 40-45 fok lehetett/

Itt van az a hely, ahol nem szivesen sétálgatnák! Pont a lerosszabb időpontban értünk ide. Pontosan ide sütött a nap, árnyék sehol, csak kb  +40-45 fok meleg!  Ez az épület volt valaha az angol tüzérségi laktanya. Szerencsére a vastag falaknak, az épületben nem volt meleg, de azért a katonáknak ugy sem lehetett kellemes, ráadásul abban az időben még a légkondi ismeretlen volt, igy maradt a fülledt meleget kavaró ventilátor! /ha ugyan az volt?/

Az egészben csak az volt a vigasztaló,hogy utunknak több mint a felét megtettük mikor ide értünk. De ekkor még nem gondoltunk arra, hogy mi vár ránk az ut hátralévő részében!

A magunkal hozott üditő, ekkor már teljesen élvezhetettlen volt, annyira megmelegedett!

Végre elérkeztünk egy kanyarhoz és a kanyar után árnyékos helyen folytattuk utunkat. De amire nem számítottunk, hogy a nap követ bennünket és néhány perces séta után ismételten teljes erővel sütött. Szaporáztuk a lépteinket, de csak nem sikerült valami hüvösebb helyet találnunk. Balról több emeletes lakóházak, jobbról a tenger! Végre találtunk egy utcát,amely a belváros felé vezetett, mivel ott fák is voltak elindultunk. Utunk kezdetben lakóházak között vezetett, majd a házak lassan elmaradtak és mi két hatalmas várfal között haldtunk tovább,de ittlegalább árnyék volt. Fogalmunk sem volt,hogy az ut hová vezet, de biztató jel volt, hogy elég sürü volt az autóforgalom minkét irányból. De meglepetésünkre, vége lett az utnak, minden irányban Valetta várfalai vettek körül bennünket. Feltünt, hogy egy kis téren, több tucat személyautó parkolt! De hol vannak az emberek?

Ugy tünt,itt az ut vége! Néhány perc tanácstalan nézelődés után észre vettük, hogy az érkező autósok egy kapu felé vették az irányt, hát mi is követtükőket!

A kapun belépve, egy hosszu sötét folyosón találtuk magunkat, amely eléggé elhanyagolt volt, több felé szemétkupacok, építési törmelékek rontották a "látképet".

A folyosó végén, egy sötét, gyérvilágításu lépcsőt találtunk,amely bizonytalan magasságba vezetett. De mivel mindenki nekiindult, mi is elkezdtük megmászni a lépcsőket.

Végre felértünk! Elösszőr nem akartunk hinni a szemünknek:

Valetta belvárosában,a Fő téren voltunk!

KILÁTÁS VALETTA DÉL-KELETI VÁRFALAIRÓL:

A KEDVENC TÖRÖK FALATOZÓNK KINÁLÓPULTJA:.

A kinálópultban inycsiklandozóan sorakoztak a nyársra füzött, szemre is tetszetős falatok, csirke, kacsa, bárány és marhasültek. Már a nézésükre is összefutott a nyál a szánkba!

VALETTAI AUTÓBUSZPÁLYAUDVAR.

SZT.THOMAS STRAND: A KEDVENC HELYÜNK, KITÜNŐ BÜFÉ, JÉGHIDEG MÁLTAI SŐR, MINŐSÉGIKAJÁK,KEDVEZŐOLCSÓ ÁRAKKAL.

ÉRDEKESMÁLTAIKÉPEK.

EZ IS A TETŐTERASZRÓL VOLT LÁTHATÓ.

KILÁTÁS A SZÁLLODÁNK TETŐTERASZÁRÓL.

SZÁLLODÁNK TETŐTERASZA: A JAKUDZI és AZ ÉTTEREM, AHOL A REGGELI KÁVÉNKAT FOGYASZTOTTUK.

EGY UTCA RABATBAN: ITT EL LEHETETT VISELNI A 40 FOKOS KÁNIKULÁT!

A SZÁLLODAI SZOBÁNK. KICSI VOLT, DE OLCSÓ. EGYÉBKÉNT IS CSAK ALUDNI JÁRTUNK ODA!

AZ ELSŐ ÉLMÉNYEINK.

Már évek óta terveztünk egy máltai utazást, de végre, 2008. szeptember hónapban összeállt minden. Több hetes utánjárás, telefonálás után, minden késszen állt az utazáshoz. Szeptember 05-én izgatottan vártunk életünk első repülőgépes utazására. A gépünk, /Málta Air/ d.e. 10.30-kor landolt Ferihegyről és 1/2 2-kor már MÁLTÁN voltunk. Utközben, szerencsére semmilyen probléma nem volt, ha csak az nem, hogy a sürü felhők miatt a Főldből semmit sem láttunk. Szerencsére Máltán csodálatos napsütéses idő várt bennünket. A repülőtéri taxi állomáson, kb 10 perc várakozás után taxiba ültünk, és irány a szálloda! Hát bizony a szállodáig vezető utunk, amely kb 20 percig tartott, izgalmasabb volt mint a repülés! A keskeny nem éppen kiválló,kacskaringós utakon taxisunk ugy száguldozott velünk, mint más ember az autópályán, ráadásul a BALOLDALON! Kapaszkodtunk is rendesen amikor centiken mult egy-egy karambol elkerülése. De,a sofőrünk vagy szerencsés volt, vagy nagyon jól vezetett! 

A szállodánk, közvetlenül a tengerparti sétányon volt található. Párpercen belül a szobánkban voltunk, amelynek ablakai igaz,hogy nem a tengerre néztek, de ebbe belenyugodtunk, mert nem az ablakból akartunk nézegetni, és a tengerre nézőszobák, emelettől függően, 15-30 euróval drágábbak voltak, nem beszélve az utcai zajokról! Máltán ugyanis a helyiek és a turisták is u.n. mediterrán életet élnek! A nappali kánikulában valami hüs helyen pihengetnek, de ugy este 8óra tájban beindul az "édes" élet! -kb. hajnali 5óra, 1/2 6-ig. Ilyenkor a turisták ezrei! lepték el a sétányt nem kis zajt gerjesztve.

Mivel a repülőgépen elfogyasztott,mondhatnám szerény mennyiségü ebédünk már régen a feledés homályába merült, sürgősen valami kaja után kellett néznünk. Ami nem jelentett megolhatattlan feladatot, tekintettel arra, hogy a sétányon egymást érték a kisebb-nagyobb éttermek, büfék, falatozók, sokszor csak a napernyők szine különböztette őket meg egymástól. Alig mentünk pár métert, amikor ráakadtunk egy "TÖRÖK" büfére, amely első látásra szimpatikusnak tünt. Volt ott mindenféle friss nyárson sült baromfi, bárány és marhahus, de semmi "disznóság"!

Miután választottunk, a felszolgáló nagyon udvariasan feltálalta az ételt: nyárson sült csirkemellet /kb 4 db csirkéből egy főre, + hatalmas adag hasábburgonyát+ugyancsak hatalmas adag salátát/ Mindezt "lenyomattuk 1-1üveg jéghideg Heineken sörrel.

Fizetéskor kellemes meglepetés volt, hogy mindezért, 14 Eurót fizettünk! /1 Euró abban az időben, még csak 250 Ft volt! Magyar pénzre átszámítva az egészet megusztuk 3000 Ft-ból! /egy "rendes" balatoni étteremben kb 2x ennyi lett volna!/ És még hátra volt 12 nap! A hazai klimához szokott szervetetünk bizony már az első napokban megtapasztalta az időjárás közötti különbséget! Már a délelőtti órákban,szinte elviselhetettlen volt a hőség és bizony jól esett egy árnyékos helyre huzódni,vagy csakugy betérni egylégkondis boltba,vagy vendéglőbe, ami nem volt nehéz, mert a legkisebb boltban is volt légkondi,ami 1000-el müködött. Csak később gondoltunk rá, mennyibe kerülhet Máltán a villany? De,ekkor nem ez volt a legfőbb gondunk!  Az első Máltán tőltött teljes napunkat / szept. 6-a/ egy máig emlékezetes Valettai kirándulással tőltöttük. A kellemesnek igérkező napon,már reggel 7 órakor  a szálloda éttermében reggeliztünk. Hatalmas svédasztalos kinálatban,volt minden mi "szemnek szájnak " ingere. Reggeli után,a tetőteraszon elfogyasztottuk a szokatlanul finom kávénkat. Aztán már alig volt időnk,hogy elérjük a Valettába induló 9 órás kompot. Mintegy 20 perces kellemes hajókázás után érkeztünk  meg Valettába. Már akikötőben tapasztaltuk máltai vendégszeretetet. Azonnal 5-6 máltai ajánlotta, hogy körbe visznek lovaskocsival Valettában. /ne gondoljon ez esetben senki, valami ózsdi társzekérre,mert bizony ezek a kocsik inkább hintók voltak, mint szekerek.

Viszont,nekünk nem volt szándékunkban kocsikázni. Előszőr is körülnéztünk a kikötőben. Sok minden érdekes látnivaló nem volt, viszont nem volt nehéz rátalálni egy olasz fagyizóra, ahol szinte fillérekért elfogyasztottunk egy-egy hatalmas adag fagylaltot, ami bizony jól esett a délelőtti kénikulában. A fagyitól felüdülve elindultunk Valetta felfedezésére. Első utunk a szt.Pál székesegyházba vezetett. Meglepődve tapasztaltuk, hogy utközben rengeteg volt az építkezés.

VALETTA, VÁRFALAK ÉS BÁSTYÁK.

SLIEMA. TENGERPARTI SÉTÁNY 1930-ban és 2008-ban! Micsoda különbség!