A kikötői fagylaltozás után, komótosan elindultunk az első,általunk legfontosabbnak tartott célpontunk, SZT.PÁL
Székesegyház felé,
melynek óriási kupoláját,már előző este megcsodáltuk szállodánk tető teraszáról. A hatalmas épülethez
érve bizony kertitörpének éreztük magunkat, a templom méreteihez képest. A hatalmas ajtón belépve a szokásos templomi csend fogadott bennünket és egy idős apáca. Ő előszőr angolul érdeklődött tőlünk, de sajnos nem tudtunk angolul, elővéve
eléggé hiányos német tudásunkat, elmonduk,hogy Magyarországból jöttünk. Az idős apáca szó nélkül mindkettőnket átölelt,
és magyarul kezdett beszélni velünk. Elmesélte,hogy 1948 óta él Máltán, de bizony kevés magyarral találkozott...
Hosszasan beszélgettünk, erről-arról, rengeteg kérdése volt, hogy élünk,mint vagyunk? Beszélgetés közben körbe jártuk a
templomot,Ő meg csak magyarázta mindazt amire kiváncsiak voltunk. A templom bejárása után bucsut vettünk egymástól,majd
tovább indultunk Valettát felfedezni. Keskeny kis szük utcákon kiértünk a fő utcára,a Republika str-re! Valetta fő utcáján, éjjel-nappal zajlik az élet, boltok, büfék követik egymást! Viccesen el is neveztük az Ezerbolt utcájának.
A rengeteg sétáló turista között megtalálható volt szinte az egész világ összes nációja! Miután kellőképpen kibámészkodtuk magunkat, letértünk egykeskeny mellékutcába, amely szerencsénkre pont oda vezetett, ahová menni szándékoztunk, Valetta dél-keleti várfalaira, amelyek Sliemából nem láthatók, de kellemes, sétaut, csodálatos kilátással a Grant-Harbour öbölre és a tulparti Vittoriosa városkára. Az öbölben apró csonakok, kisebb hajók kerülgették egymást, közöttük több tucat vitorlás is. A parton egymás mellett sorakoztak, a jellegzetes máltai épületek, fából készült loggiákkal. A délelőtti tüző napsütés elől bizony nehezen tudtunk elbujni, mert árnyat adó fák nem nagyon voltak, de néhány perces séta után megérkeztünk a Baracca parkba,
ahol kellemesebb volt az idő, itt már voltak árnyatadó fák, és bokrok.
/Baracca volt Málta első miniszter elnöke, amikor Málta függettlen köztársaság lett 1964-ben/ A róla elnevezett parkban található a mauzóleuma is, melynek oszlopos csarnoka a tenger felől is jól látható.
Bár mennyire is jóléreztük magunkat a parkban,az idő végzetesen mult és mi még csak a tervezett utunknak a felénél sem tartottunk, ezért bucsut vettünk a park látnivalóitól.
Tovább indultunk a várfalak tövében. Ekkor még nem tudtuk, milyen megpróbáltatások várnak ránk. Valettának ez a része eléggé elhagyatott volt. Több km-t gyalogoltunk étlen-szomjan a tüző napon és sehol egy büfé, vagy étterem, ahol a kinzó hőség ellen, valami védőitalt fogyaszthattunk volna! /kb + 40-45 fok lehetett/
Itt van az a hely, ahol nem szivesen sétálgatnák! Pont a lerosszabb időpontban értünk ide. Pontosan ide sütött a nap, árnyék sehol, csak kb +40-45 fok meleg! Ez az épület volt valaha az angol tüzérségi laktanya. Szerencsére a vastag falaknak, az épületben nem volt meleg, de azért a katonáknak ugy sem lehetett kellemes, ráadásul abban az időben még a légkondi ismeretlen volt, igy maradt a fülledt meleget kavaró ventilátor! /ha ugyan az volt?/
Az egészben csak az volt a vigasztaló,hogy utunknak több mint a felét megtettük mikor ide értünk. De ekkor még nem gondoltunk arra, hogy mi vár ránk az ut hátralévő részében!
A magunkal hozott üditő, ekkor már teljesen élvezhetettlen volt, annyira megmelegedett!
Végre elérkeztünk egy kanyarhoz és a kanyar után árnyékos helyen folytattuk utunkat. De amire nem számítottunk, hogy a nap követ bennünket és néhány perces séta után ismételten teljes erővel sütött. Szaporáztuk a lépteinket, de csak nem sikerült valami hüvösebb helyet találnunk. Balról több emeletes lakóházak, jobbról a tenger! Végre találtunk egy utcát,amely a belváros felé vezetett, mivel ott fák is voltak elindultunk. Utunk kezdetben lakóházak között vezetett, majd a házak lassan elmaradtak és mi két hatalmas várfal között haldtunk tovább,de ittlegalább árnyék volt. Fogalmunk sem volt,hogy az ut hová vezet, de biztató jel volt, hogy elég sürü volt az autóforgalom minkét irányból. De meglepetésünkre, vége lett az utnak, minden irányban Valetta várfalai vettek körül bennünket. Feltünt, hogy egy kis téren, több tucat személyautó parkolt! De hol vannak az emberek?
Ugy tünt,itt az ut vége! Néhány perc tanácstalan nézelődés után észre vettük, hogy az érkező autósok egy kapu felé vették az irányt, hát mi is követtükőket!
A kapun belépve, egy hosszu sötét folyosón találtuk magunkat, amely eléggé elhanyagolt volt, több felé szemétkupacok, építési törmelékek rontották a "látképet".
A folyosó végén, egy sötét, gyérvilágításu lépcsőt találtunk,amely bizonytalan magasságba vezetett. De mivel mindenki nekiindult, mi is elkezdtük megmászni a lépcsőket.
Végre felértünk! Elösszőr nem akartunk hinni a szemünknek:
Valetta belvárosában,a Fő téren voltunk!
melynek óriási kupoláját,már előző este megcsodáltuk szállodánk tető teraszáról. A hatalmas épülethez
érve bizony kertitörpének éreztük magunkat, a templom méreteihez képest. A hatalmas ajtón belépve a szokásos templomi csend fogadott bennünket és egy idős apáca. Ő előszőr angolul érdeklődött tőlünk, de sajnos nem tudtunk angolul, elővéve
eléggé hiányos német tudásunkat, elmonduk,hogy Magyarországból jöttünk. Az idős apáca szó nélkül mindkettőnket átölelt,
és magyarul kezdett beszélni velünk. Elmesélte,hogy 1948 óta él Máltán, de bizony kevés magyarral találkozott...
Hosszasan beszélgettünk, erről-arról, rengeteg kérdése volt, hogy élünk,mint vagyunk? Beszélgetés közben körbe jártuk a
templomot,Ő meg csak magyarázta mindazt amire kiváncsiak voltunk. A templom bejárása után bucsut vettünk egymástól,majd
tovább indultunk Valettát felfedezni. Keskeny kis szük utcákon kiértünk a fő utcára,a Republika str-re! Valetta fő utcáján, éjjel-nappal zajlik az élet, boltok, büfék követik egymást! Viccesen el is neveztük az Ezerbolt utcájának.
A rengeteg sétáló turista között megtalálható volt szinte az egész világ összes nációja! Miután kellőképpen kibámészkodtuk magunkat, letértünk egykeskeny mellékutcába, amely szerencsénkre pont oda vezetett, ahová menni szándékoztunk, Valetta dél-keleti várfalaira, amelyek Sliemából nem láthatók, de kellemes, sétaut, csodálatos kilátással a Grant-Harbour öbölre és a tulparti Vittoriosa városkára. Az öbölben apró csonakok, kisebb hajók kerülgették egymást, közöttük több tucat vitorlás is. A parton egymás mellett sorakoztak, a jellegzetes máltai épületek, fából készült loggiákkal. A délelőtti tüző napsütés elől bizony nehezen tudtunk elbujni, mert árnyat adó fák nem nagyon voltak, de néhány perces séta után megérkeztünk a Baracca parkba,
ahol kellemesebb volt az idő, itt már voltak árnyatadó fák, és bokrok.
/Baracca volt Málta első miniszter elnöke, amikor Málta függettlen köztársaság lett 1964-ben/ A róla elnevezett parkban található a mauzóleuma is, melynek oszlopos csarnoka a tenger felől is jól látható.
Bár mennyire is jóléreztük magunkat a parkban,az idő végzetesen mult és mi még csak a tervezett utunknak a felénél sem tartottunk, ezért bucsut vettünk a park látnivalóitól.
Tovább indultunk a várfalak tövében. Ekkor még nem tudtuk, milyen megpróbáltatások várnak ránk. Valettának ez a része eléggé elhagyatott volt. Több km-t gyalogoltunk étlen-szomjan a tüző napon és sehol egy büfé, vagy étterem, ahol a kinzó hőség ellen, valami védőitalt fogyaszthattunk volna! /kb + 40-45 fok lehetett/
Itt van az a hely, ahol nem szivesen sétálgatnák! Pont a lerosszabb időpontban értünk ide. Pontosan ide sütött a nap, árnyék sehol, csak kb +40-45 fok meleg! Ez az épület volt valaha az angol tüzérségi laktanya. Szerencsére a vastag falaknak, az épületben nem volt meleg, de azért a katonáknak ugy sem lehetett kellemes, ráadásul abban az időben még a légkondi ismeretlen volt, igy maradt a fülledt meleget kavaró ventilátor! /ha ugyan az volt?/
Az egészben csak az volt a vigasztaló,hogy utunknak több mint a felét megtettük mikor ide értünk. De ekkor még nem gondoltunk arra, hogy mi vár ránk az ut hátralévő részében!
A magunkal hozott üditő, ekkor már teljesen élvezhetettlen volt, annyira megmelegedett!
Végre elérkeztünk egy kanyarhoz és a kanyar után árnyékos helyen folytattuk utunkat. De amire nem számítottunk, hogy a nap követ bennünket és néhány perces séta után ismételten teljes erővel sütött. Szaporáztuk a lépteinket, de csak nem sikerült valami hüvösebb helyet találnunk. Balról több emeletes lakóházak, jobbról a tenger! Végre találtunk egy utcát,amely a belváros felé vezetett, mivel ott fák is voltak elindultunk. Utunk kezdetben lakóházak között vezetett, majd a házak lassan elmaradtak és mi két hatalmas várfal között haldtunk tovább,de ittlegalább árnyék volt. Fogalmunk sem volt,hogy az ut hová vezet, de biztató jel volt, hogy elég sürü volt az autóforgalom minkét irányból. De meglepetésünkre, vége lett az utnak, minden irányban Valetta várfalai vettek körül bennünket. Feltünt, hogy egy kis téren, több tucat személyautó parkolt! De hol vannak az emberek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése